A nemrég megjelent „Sokan emlékszünk még arra az 1944-es novemberi éjszakára” olvasói levélre szeretnék reagálni, és más nézőpontból árnyalni az ott leírtakat – kezdi levélírónk.
A Szovjet Vörös Hadsereg magyarországi bevonulása és harctevékenysége vonatkozásában hosszú évekig a „Felszabadulás” volt az elvárt megnevezés. A megszálló németeket valóban elűzték, de szerepüket ők, az újonnan érkezők és itteni csatlósaik vették át. Politikai elkötelezettség, származás, előélet, stb. alapján erről lehet vitatkozni, relativizálni és tagadni is. A szovjet politikai és katonai terminológiában az ország elfoglalása a hivatalos meghatározás! Nem tetszelegtek felszabadítói szerepben, ez már itteni elvtársaik találmánya. A magyarországi harcok során adományozott kitüntetéseken a „vzjatyije-bevétel” felirat látható, míg a valóban felszabadított, nem ellenséges országok, például Jugoszlávia esetében az „oszvobozsdényie-felszabadítás” szöveg olvasható.
Figyelemre méltó, ahogy az ország lakossága értékelte az állítólagos felszabadulást. Az 1945 novemberi, első Nemzetgyűlési Választás során 17%-ot szereztek a szovjetbarát kommunisták, ugyanennyit a balközép szociáldemokraták és 7%-ot a szintén balközép parasztpárt. A kommunista- és szovjetellenes, konzervatív Független Kisgazdapártra a szavazók 57%-a voksolt. Mindez a szovjet fegyverek árnyékában történt!
Rákosi Mátyás 1950-ben Moszkvában, a Kremlben panaszkodott: „Elvtársak, önöknek könnyű a dolguk, de nekem kilencmillió fasisztával kell a szocializmust építenem”. Az MDP kommunista vezetője sem arra utalt, hogy a lakosság a szovjet-kommunista jelenlétet felszabadulásként élné meg.
Említés történt az oroszok után érkező jugoszláv partizánokról is. Valóban jöttek, Harkány felől. A jugoszláv–magyar Petőfi Partizánbrigád küldöttsége érkezett Pécsre. Hintókkal, szekerekkel, cigányzenével. Kurjongatva, a levegőbe lövöldözve látogatták meg Zavaljov gárdaezredes városparancsnokot a Széchenyi téri Eizer-házban. Kis Ferenc kapitány, brigádparancsnok a megsemmisült Horvát Királyi Hadsereg ezredesi egyenruháját viselve előadta, hogy a megyét Baranjska Zsupanija néven Jugoszláviához csatolja és átveszi annak irányítását. Ő, az egykori vándorborbély! A diplomatikus szovjet tiszt gondolkodási időt kért, arra hivatkozva, hogy a pécsi kommunisták a Szovjetunióhoz akarnak csatlakozni. A partizánok végül megelégedtek az ajándékba kapott egészségügyi felszereléssel és azzal, hogy engedélyezték számukra a partizántoborzást, pálinkával és cigányzenével.
Pécs elfoglalása harc nélkül történt. A fehér zászlókat lengető várost légi támadás, tüzérségi csapás nem érte. A németek és magyar csatlósaik sietve távoztak. Szállító járművek hiánya miatt a város élelmiszer, ital és dohány raktárai szinte érintetlenül kerültek a szovjet hatóságok birtokába. A szovjet és bolgár közkatonák helybéli tippadókkal kiegészülve szabadon fosztogattak, a női lakosságot nem kímélték. A partizánok hasonló akciói vidéken folytak.
Navigátor