– Milyenek az első benyomásai a városról, a csapatról?
– Először is Pécs tetszik. Nagyon nyugodt ember vagyok, így az, hogy a város csendes, kicsi, abszolút illik hozzám. A csapattársakkal azonnal megtaláltuk a közös hangot, máris sokat viccelődünk. Nagyon fiatal a mag, de rengeteg energia van a csapatban. Kifejezetten lelkes vagyok, és készen állok arra, hogy tanuljak. Várom már, hogy együtt játsszunk és jól szórakozzunk a szezon alatt.
– Milyen célokkal érkezett?
– Nincsenek igazán egyéni céljaim. Jobb vezér szeretnék lenni, néha túl csendessé válok a találkozók közben, főleg, ha a dolgok rosszul alakulnak. Szeretném elérni, hogy ezekben a szituációkban felemeljem a hangomat, és átsegítsem a társaimat a nehéz pillanatokon. Ez egy nagyon fiatal csapat, szükség lesz a hangos jelenlétre. Emellett természetesen győzni szeretnék. Semmit nem ér az erőfeszítés ebben a játékban, ha nem nyersz. Személy szerint régóta nem győztem, így egy remek szezont szeretnék futni a srácokkal, és sikereket elérni.
– Hogy élte meg, hogy az elmúlt másfél évben nem léphetett pályára?
– Sok nehéz nap volt ebben az időszakban. Néha nagyon lehangolt voltam, amiért nem kosárlabdázhattam. Megkérdőjeleztem minden döntést, erőfeszítést, ami ehhez a szituációhoz vezetett. Úgy éreztem, a semmiért dolgoztam, hogy soha többet nem játszhatok. Nehéz időszak volt, de a családom átsegített rajta. Útközben sok barátot elvesztettem, sok emberről kiderült, hogy csak azért volt mellettem, mert eleinte jól mentek a dolgok. Meg kellett találnom, kik azok, akik tényleg törődnek velem, az emberrel. Szellemileg ez nagyon megterhelő volt, de meg is erősített mentálisan. Tudtam, hogy el fog jönni egy jobb nap, és arra készen kell állnom. A barátnőm végig mellettem állt. Ő volt az, aki minden nap arra sarkalt, hogy folytassam, akkor is, ha épp fel akartam adni. A családom és Isten segített át ezen az időszakon.
– Melyik ismert játékoshoz hasonlítaná a játékát?
– Ez nehéz, mivel ők nem véletlenül az NBA csillagai. Egy nagyon energikus csapattársnak tartom magamat. Ha hibázom, gyorsan túllendülök rajta, hogy magabiztos maradjak, és keményen folytathassam. Talán Rajon Rondóhoz hasonlítanám magam, aki mindig megtalálja a legjobb passzlehetőséget, és folyamatosan lelkesíti a társait. Pontszerzés terén Damian Lillardöt kedvelem nagyon. A „soha ne bosszants fel” hozzáállása lenyűgöző.
– Akkor az irányító pozíciójában érzi legjobban magát?
– Ez leginkább a csapattól és a mérkőzéstől függ. Ha nem jönnek a pontok, és arra van szükség, akkor beleállok én a dobásokba. De ha a többiek elkapják a fonalat, akkor védekezésben és a támadás építésében igyekszem segíteni.
Furcsán alakult az egyetemi pályafutása a gyors sikerek után
Mike Lewis II. a Chaminade középiskolát követően a Duquesne egyetemen folytatta tanulmányait, na meg a kosárlabdázást. Az első éve remekül sikerült, mind a 32 meccsen játszott, és csak egyetlenegyszer nem volt a kezdő tagja. A csapat legponterősebb játékosa volt 14.1-es átlagával. Ráadásul 63 bedobott triplája újonc rekordot jelentett a Dukesnál. A régió újoncainak legjobb ötösébe is beválasztották. A második idénye hasonlóan jól sikerült, azonban a 2018/2019-es szezonban egyre kevesebb bizalmat szavazott neki az edzője, így az iskolaváltás mellett döntött, de Nevadában és aztán SLU-nál egy szabály miatt végül egyszer sem léphetett pályára. Utoljára 2018 decemberében játszott a 185 centis, 84 kilós kettes.