– Miután távoznia kellett a PVSK-tól, úgy döntött, hogy fél évig nem vállal munkát, pihen egyet. Most készen áll az új kihívásra?
– Persze! Ráadásul még lépéshátrányba sem nagyon kerültem a többi edzővel szemben, hiszen csak két és fél hónappal dolgoztak tovább, mint én – válaszolta lapunknak Csirke Ferenc, a PEAC-Pécs női NB I.-es kosárlabdacsapatának nemrégiben kinevezett vezetőedzője.
– Nyolc évig volt a pécsi fiúk edzője. Gondolom, új és furcsa érzés, hogy nem velük kezdi meg a felkészülést.
– Ez akkor lesz furcsa, amikor először bemegyek a sportcsarnokba, s majd egymást váltja a két csapat. Hozzáteszem, hogy olyan sok ismerőssel már nem fogok találkozni, a játékoskeret is kicserélődött. De valószínűleg sokkal hamarabb túltenném magam a történteken, ha nem maradtam volna Pécsen.
– Szóval még nem sikerült lezárnia a PVSK-s időszakot…
– Magamban? Nem is fog sikerül még jó pár évig. De mint mondtam, szép lassan majd lecserélődik a keret, s egyre könnyebb lesz. A kirúgásom utáni első három hónap azért volt nehéz, mert valamilyen szinten úgy éreztem, hogy én raktam össze a csapatot. Ez olyan mint egy házasság: ha valakivel majdnem tíz évig együtt vagy, akkor nagyon fáj a szakítás.
– Volt megkeresése a férfi élvonalból is, mégis a PEAC-Pécs női csapatát választotta. Miért?
– A konkrét megkeresés január elején történt, amikor még nem volt felbontva a szerződésem. Persze, ha nagyon akartam volna magamnak egy padot, lehet megoldható lett volna, de nem akartam elkapkodni a döntést. A vírus kitörése után viszont nem tudtam, hogy mi lesz, hogyan tovább. Akkor úgy voltam vele, hogy ha kapok egy korrekt ajánlatot, olyat, amiért érdemes edzősködni, akkor elvállalom. Véleményen szerint, nem csak az az edző tud a kosárlabdában véghez vinni nagy dolgokat, aki állandóan a legjobb négy között szerepel. Ez egy életre szóló szakma, egy hivatás, aminek a szépségét bárhol meg lehet találni. Ami még nagyon fontos szempont volt, hogy így Pécsen, a családommal maradhattam.
– Ugyan csak a jövő héten kezdődik a felkészülés, de egyéni edzéseket már tartott a játékosoknak. Még sohasem irányított női gárdát, milyenek az első benyomások?
– Ugyan valóban nem voltam még női edző, viszont egy olyan női csapat mellett nőttem fel, játszottam, amely Európa élvonalába tartozott. Például a 1992-es női bajnok Pécsi VSK-Co-Order ellen számos edzőmeccset játszottunk. Utána meg is jegyeztük nekik, hogy az aranyat nekünk is köszönhetik, hiszen mi készítettük fel őket. A viccet félretéve: rengeteg női mérkőzést és edzést láttam életem során. Más belülről nézni a dolgokat, és nyilván vannak fizikális különbségek a nők és a férfiak között, de maga a játék ugyanaz.
– A PVSK mérkőzésein megszokhattuk, hogy tud igencsak szigorú lenni a játékosaival. A lányoknál majd visszafogja magát?
– Nem hiszem, hogy átmegyek ülős edzőbe. Ez attól is függ, hogy mit várok el a játékostól, és mit kapok vissza.
– Mik a célok?
– Helyezésről nehéz beszélni, hiszen még nem ismerjük az erőviszonyokat. De vannak miniprojektjeink, amik jobbá tehetik a csapatot, de az egyénekről szólnak. Nálunk van az egyik legjobb magyar U20-as játékos, Wentzel Nóra személyében, őt hozzá szeretnénk segíteni ahhoz, hogy felnőtt válogatott legyen. Szücs Rékának és Sánta Petrának megadjuk a lehetőséget, hogy irányítsanak egy csapatot – belőlük is jobb játékost szeretnénk faragni. Kiss Virágnak az elmúlt években főleg epizódszerep jutott, nálunk ez biztosan nem így lesz. Nem utolsósorban vannak a nagyon fiatalok, például Habling Lara, akiket fel kell építeni. Lesz munka bőven!