– Mióta tart a szenvedély?
– Már egészen gyermekkorom óta horgászom, de a középiskola kezdetével volt egy hosszabb szünet – emlékezett vissza Nagy Tamás. – Majd 1988-ban megismertem a jelenlegi feleségem, és az ő szüleinek volt egy nyaralója Orfűn. Szeretett apósom is horgászott, így elkezdtem lejárni vele pecázni. Az évek során egyre több embert ismertem meg, s egyre több mindent lestem el a „helyi erőktől”. Onnan kezdve nekem egy életformává vált.
– Melyek a kedvenc módszerek?
– Mindenre nyitott voltam, az évek során sok műfajba „belekóstoltam”. Szinte mindenki a békés halas horgászattal kezd, majd ahogy fejlődünk, mint az élet minden területén, kipróbálunk új dolgokat. Tapasztalunk, hallunk, látunk. Így jött később a rablóhalas horgászat, s annak a különböző módszerei. Majd egyre többet jártam folyóra, elsősorban a Drávára, de kisebb baranyai patakokra is. Annyira a folyók szerelmese lettem, hogy idővel már csak pergettem, majd, immár hat éve, már csak a legyező horgászatot űzöm.
– Miért pont a legyezés fogta meg ennyire?
– Megnéztem egy klasszikus filmet Brad Pitt főszereplésével, amit szerintem minden legyes látott már. Ez a film a „Folyó szeli ketté” volt. Nagyon misztikusnak, egyedinek és különlegesnek tűnt. Távolinak éreztem, hogy egyszer így fogok horgászni, de közben nagyon szerettem volna. Aztán az élet mégis efelé sodort, egy fantasztikus társaságnak köszönhetően. Egyre jobban belemélyedtem, s a segítségükkel elkezdtem építgetni magam. Nagyon sokat kellett tanulnom! Sokáig azt éreztem, hogy soha nem fogok ráérezni. De nem tudtam elengedni! Később az élet Budapestre sodort, ahol tudtam, hogy létezik egy legyező horgászklub. Megkerestem annak a vezetőjét, majd elmentem a klubnapokra, ahol szintén megismerkedtem egy remek társasággal, amellyel később Boszniába és Szlovéniába is lejártunk.
– Mi teszi ennyire nehézzé ezt a műfajt?
– Itt is megvannak a törvényszerszerűségek, mint minden komoly sportban. Vannak dolgok, amiket nem szabad kihagyni. Meg kell tanulni prezentálni, szóval a csalit vízre juttatni, víz alatt vagy vízközt vezetni, hogy egyáltalán legyen esélyed halat fogni. De az igazán csodálatos ebben az, hogy egy kristálytiszta vízben vagyok, ahol látom a halat, sőt, a hal is lát engem, és így kell elérni, hogy felvegye a csalit, ez benne az igazi kihívás!
– Volt-e olyan fogás, amire kiemelten büszke?
– Sokan „trófeáznak”, szóval a méretre mennek, de én nem vagyok vadász, inkább sok szép halat szeretek fogni. Hozzáteszem, nem tartom magam ügyes horgásznak, én egy szenvedélyes amatőr vagyok, aki nagyon tiszteli a természetet.
Sok mindenre oda kell figyelni
A legyező horgászattal azokat a halakat lehet célba venni, amelyek a víz felszínén keresik a táplálékot. Ez a műfaj nem olcsó mulatság, fontos a jó felszerelés. A tapasztaltabb legyező horgászok a közepesen gyors és a gyors botokat ajánlják. De nem elég a jó „műszer”, fontos, hogy jól és precízen dobjon a pecás. Kezdő legyezőként érdemes olcsóbb fajta zsinórral betanulni, hiszen a kezdetekben könnyen és sokszor beszakadhat. A haladóknak viszont érdemes komoly, minőségi zsinórra váltani, az orsóválasztásnál pedig a megfelelő fék a kulcs. A legyezés legfontosabb eszköze pedig nem más, mint a műlégy, amik vagy a halak táplálékaira hasonlítanak (lárvák, rovarok stb.), vagy látványuk valamilyen ingert vált ki a halakból. A legyezésnek két fajtája van, a nedves legyezés és a száraz legyezés.