– Miért pont a mézeskalács?
– Már a nagyapám is a harmadik generációba tartozott, aki ezt a szakmát művelte. Az iparengedélyét 1941-ben váltotta ki, akkor lett önálló Bólyban. Szinte a műhelyben nőtt fel, ahogy én is. Az általános iskola befejezése után úgy gondoltam, ezt a mesterséget folytatom tovább, így cukrászként végeztem, 1990-től kezdtem a mézeskalács-készítéssel foglalkozni.
– Az ősöktől örökölt receptből dolgoznak ma is?
– Természetesen. Gyertyaöntéssel is foglalkozunk, egykor az alapanyagok egy helyről származtak, mert akkor nem paraffinból, hanem méhviaszból készült a gyertya, a mézből pedig mézeskalácsot sütöttünk. Régen több vásári termékünk is volt: szívek, babák, lovak, huszárok. Azóta változott a világ, ugyan még most is sütjük ezeket a termékeket, de ma már kuriózumszámba mennek. A fő profilunk a mézes puszedli, hét fő ízzel dolgozunk, vanília, kakaó, barackízzel töltött, citromhéjjal ízesített, fahéjas, szegfűszeges, és kókuszos, és néha diós is szokott lenni.
– Különleges formákat is készítenek?
– Nem visszük túlzásba, inkább a hagyományos formákat részesítjük előnyben, amelyek beváltak. De lakodalomra készítettünk már dátummal, kezdőbetűkkel ellátott mézeskalácsot ajándéktárgyként.
– A fiatalok körében is népszerűek a süteményeik?
– Ez érdekes dolog. Amikor elkezdetem a szakmát, majd harminc évvel ezelőtt, mindenki azt mondta, ha az akkori idősek már nem lesznek, lehúzhatjuk a rolót. De szerencsére nem így alakult. A fiatalok is szívesen vásárolnak mézeskalácsot és kereskedelmi forgalomban is sokkal több puszedli fogy, mint régen. A szezonban általában ötven-hatvan kilót készítünk egy nap. Továbbá igyekszem lépést tartani a változásokkal is, figyelem a piacot és képzem magam.
– A mézeskalács szezonja a december. Mit csinálnak az év többi részében?
– Nálunk ez nem így van. A búcsú szezonban Máriagyűdre szoktunk járni árulni, így nekünk a szezon nem elsősorban az adventi időszakot jelenti, hanem inkább a nyár végét, ősz elejét. Az év első felében pedig a gyertyaöntésre fókuszálunk.
– Fogyasztani is szokta saját termékeit?
– Amikor a gyermekeim bejönnek a műhelybe, egyből nekilátnak enni, de én is szeretem. Nem eszem minden nap, de egyáltalán nem untam meg.
A kézügyesség elengedhetetlen
Tárnoky Csaba 1972-ben született Mohácson, a bólyi általános iskola elvégzése után Pécsen cukrásznak tanult. A bólyi ÁFÉSZ cukrászüzemében volt tanuló, s mikor végzett, akkor került a nagyapja műhelyébe. Két iskolás gyermeke van, egy 16 éves lány, és egy 14 éves fiú. Véleménye szerint, hogy ebben a szakmában valaki sikeres legyen elengedhetetlen a jó kézügyesség és a munkabírás. A finom mézeskalács titka pedig a hagyományos recept, a kiváló minőségű liszt és a méz. A Tárnoky-féle puszedli alapanyagának 20 százalékát ma is a méz teszi ki.