– A Szakadék című darabot tavaly a Janus Egyetemi Színházban együtt találtuk ki a társulattal
– vázolja az előzményeket Funk Iván rendező. – Ez annyira jól sikerült, hogy úgy gondoltam, ismételjük meg a Nemzetiben is. Hoztam hát egy történetet, s ehhez kapcsoltunk improvizációkat.
A történet szerint új fiú érkezik a középiskolába, akit kirekeszt az osztály úgynevezett cyber bullying úton, telefonos üzenetekből álló megfélemlítéssel, ami a valóságban is egyre gyakoribb. Ez az alap, s ehhez kapcsolódnak korosztályos elemek, továbbá ebből vezetik le, mi lesz ebből nyilvános, s mi megy tovább titokban.
Arató Ármin, az egyik fiatal főszereplő az előadás szakértője is volt, miután maga is elismert követője az informatikai újdonságoknak. Ő így vélekedik a kérdésről: – Mindig van egy trend, az én időmben az mp3 telefonos lejátszó volt a csúcs. Ma azonban már hihetetlen alkalmazások léteznek. A közösséghez csatlakozni pedig mindenkor csak a legújabb módi ismeretében lehet és ez valóban veszélyes helyzeteket szülhet.
A másik végletet az idősebb generáció képviselőjeként Sólyom Katalin mondja el, aki kiemeli, bár okostelefonja van, ő csak üzenetírásra és fogadásra, valamint beszélgetésekre használja. Majd hozzáteszi, a masinája egyéb dolgokra is alkalmas lenne, ám ő már alkalmatlan ennél többre. A családi események telefonhasználatát illetően pedig kiemeli, hogy láthatóan létezik „telefonetika”, a felnőttek például fegyelmezettek társaságban, az unokák viszont kevésbé, ám nem lehet ezért haragudni, ez a világ rendje. – Nem kezelem okosabban a játéktól a telefonom – jegyzi meg –, de a megszületett improvizációs színház új, nagyon élvezhető módi a közönségnek is.
A nézők lapot kapnak a szlengekről
Funk Iván rávilágít néhány további gondolatra az előadással kapcsolatban: – A generációs különbség nem csak a huszon- és hatvanévesek között létezik, hanem a negyven és huszonévesek között is, sőt, csatázik külön-külön mindenki a tizenévesekkel is. A szlengekről pedig a darab előtt külön ismertető lapot kapnak a nézők. Ez a színjáték minden generációhoz szól, érdemes megnézni, mert 15-től 70 évesig sokféle korosztályos telefonos gondolat elhangzik. Másrészt az előadás kifejezetten poénos és szó lesz arról is, hogy képes-e az általános kultúra megoldást találni a telefonos elzárkózásokra.