– Miről szól a Bessenyei György-díj?
– Ez a legnagyobb országos közművelődési elismerés, melyet a szakterület megújításáért, az évek során alkalmazott különleges fejlesztő munkáért kaptam.
– Mikor kezdődött, és mi vitte a kultúra felé?
– Meghatározó élményt jelentett, hogy már 14 esztendősen elvitt a néptánctanárom Párizsba egy néptáncfesztiválra. Középiskolásként pedig az Alba Regia együttes tagja voltam, továbbá ének-zenei általános iskolába jártam és 12 éven át tanultam zongorázni.
– Hogyhogy nem billentette át a mérleget a néptáncos múltja a Pécsi Kulturális Központ vezetőjeként?
– Mert éppen arra törekedtem, hogy a kultúra minden ága egyforma szerepet kapjon a széles pécsi kínálatban. Mindemellett volt egy óriási néptáncos esemény a szervezésünkben, melyre örökké büszke leszek: a 2004-es Folkloriáda, mely kétezer táncost hozott ide a világ minden részéből, több mint ötven országból.
– Mit emelne ki a munkája maradandó értékeként?
– A Dominikánus Ház megszületését, kialakítását és 15 éves működését, a Pécsi Napok kiteljesítését igényes színes programmal, a Budapesti Tavaszi Fesztivál éveken át zajló pécsi eseményeit, a Sétatér művészeti és gasztronómiai fesztiváljait, a 2010-es Pécs Cantat kórustalálkozót. Természetesen ez egyedül nem ment volna, kiváló kollégák nagyszerű csapata segített benne. Másrészt a kulturális kapcsolatainkat országosan is sikerült igen magas szintre emelni. Két ciklusban ugyanis a Kulturális Központok Országos Szövetségének elnöke voltam.
– A nyugalmas években milyen szerepe van még az életében a kultúrának?
– Közművelődési szakértőként országszerte sok feladatot kapok és gyakran részt veszek nemzetközi programok szervezésében is. Emellett gyakran járok koncertekre. Mindemellett jut idő végre kertészkedni, sütni, főzni, valamint sokat foglalkozni a két unokámmal.
Egy igazi népművelő életútja
Laknerné Brückler Andrea 1957-ben született Székesfehérvárott. A helyi Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, a Pécsi Tanárképzőn ének-népművelés szakon végzett, az ELTE-n népművelésből egyetemi diplomát szerzett. Dolgozott a DoZsóban, a Nagy Lajos Gimnáziumban, közel húsz éven át a Pécsi Kulturális Központ igazgatója volt, tavalyi nyugdíjba vonulásáig pedig a ZSÖK projektkoordinációs vezetőjeként tevékenykedett. Férje, dr. Lakner Tamás a PTE egyetemi tanára, gyermekeik: Zsófia (39) és Péter (31) kommunikációs cégnél dolgoznak, két unokájuk is van.