Nyolcvan százalékban genetikailag meghatározott, erősen öröklődő idegfejlődési zavarról van szó, amely igen kevés eséllyel nőhető csak ki, ám az esetek 50–60 százalékában a tünetek egy része vagy egésze felnőttkorban is megmarad.
Felkerestünk egy olyan családot, amelyben az egyik gyermek mellett az édesanya, Berecz Nikoletta is figyelemzavarban szenved.
– Első osztályos volt Ricsi, amikor szólt az osztályfőnök, hogy beszélnünk kéne a fiam viselkedéséről.
Elmondta nekem, hogy Ricsi valószínűleg ADHD-s. Én természetesen tudtam miről van szó, mert jó pár éve nálam is diagnosztizálták ezt – mesélte Nikoletta miközben anyai mosollyal az arcán a fiára nézett, aki a szobában ugrált a mini trambulinon. – Így vezeti le a felesleges energiáit – mondta. – A tanár javaslatára végül elvittem Ricsit egy szakértőhöz, ahol megállapították, hogy valóban figyelemhiányos és valószínűleg tőlem örökölte a betegségét, emiatt először kicsit magamat okoltam. Mivel ő volt az első gyerekünk, mi sem vettük igazán komolyan a jeleket, gyakran megbotlott a saját lábában is. Szóval kicsit kétbalkezes volt.
Ekkor leugrott Ricsi a trambulinról és dobott egy cigánykereket, rácáfolván édesanyja állítására, aki erre csak nevetett.
– Végül fél éve volt az a fordulópont, hogy sehogy sem lehetett vele bírni. Sem az órán, sem pedig itthon. Ekkor fordultunk vele pszichiáterhez, aki gyógyszert javasolt, miután megvizsgálta. Mielőtt eldöntöttük volna, hogy gyógyszerezzük a gyerekünket csatlakoztam az egyik közösségi hálón egy csoportba, ahol hasonló helyzetben lévő családok oszthatták meg történeteiket egymással. Sokan írták, hogy a gyógyszeres kezelés segített a gyermekük állapotán. Így eldöntöttük Ricsivel, hogy kipróbáljuk ezt a kezelési formát, aminek hatására sokat javult az állapota. Ugyan még így is izgága, de már nem zavarja a többi diákot, és az órán is jobban oda tud figyelni a dolgokra.
Több tünetnek is jelen kell lennie
A családok napján Szolnoki György, fogyatékosügyi tanácsadó tartott előadást a betegségről. Elmondta, hogy az ADHD-nak rövidített figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar három fő tünetcsoportot ölel fel: a figyelemzavart, a hiperaktivitást, valamint az impulzivitást. A részletek figyelmen kívül hagyása, a figyelem fenntartásának nehézsége, a feladatok megszervezésével és befejezésével kapcsolatos problémák, a tartós figyelmet igénylő feladatok elkerülése, a feledékenység, a különféle tárgyak elvesztése mind-mind a tünetek közé tartoznak. Hangsúlyozta, hogy ezek önmagukban nem jelentenek betegséget, két vagy három tünetegyüttesnek kell megjelennie egyszerre. Fontos az is, hogy otthon és az iskolában is elő kell fordulniuk.