Nagy lendülettel érkezett meg Palmi Rancsev, bolgár bokszoló és író a PVSK Verseny utcai ökölvívó-termébe. Egy perc sem telt el, és máris püfölni kezdte a plafonról lógó zsákot. Hetvenéves, versenyszerűen már nem űzi a sportot, mozdulatai azonban így sem koptak szinte semmit sem. Pályafutását a hatvanas években kezdte, 1966-ban ifjúsági bajnok volt. Ahogy mesélte, Papp Lászlóról látott egy filmet, ezután döntötte el, hogy bokszoló lesz. A magyar legendával aztán egy balatonfüredi tornán személyesen is találkozott, ami szintén meghatározó élmény volt az életében. Az ökölvívással sokáig foglalkozott, a 2016-os riói olimpia végéig ő volt a bolgár bokszválogatott szövetségi kapitánya, de a mai napig naponta felveszi a kesztyűt pusztán kedvtelésből is.
Keményen küzdött a pécsiekkel
A még mindig gyors és erős ütéseit látva kicsit elbizonytalanodtunk, hogy biztosan ringbe szeretnénk szállni vele. Azonban ha már itt volt a lehetőség, hogy egy profi bokszoló tanítsa meg nekünk a sport alapjait, nem hagytuk ki. Igazából csak pár ütésfajtát kellett begyakorolni – egyenes, horog és felütés, bal és jobb kézzel egyaránt. Mindezt először egy helyben állva, majd mozgásban. Ahogy Rancsev mondta, a rögtönzött óra keretében, a boksz egyszerű sportág, de éppen ez teszi olyan bonyolulttá. Ezt akkor tapasztalja meg az ember, ha benne van a játékban. Mert bármilyen egyszerűek is a mozdulatok, azok gyors egymásutánban követik egymást, és eközben még figyelni kell a másikra, követni őt, védekezni. Legyen elég annyi, hogy nagyjából öt percet töltöttünk a ringben, de már attól is jól megizzadtunk. Bár a mozgásunkat megdicsérte a bolgár sportember, és a végén mi is úgy éreztük, hogy egész jól belejöttünk a bokszba, egy valódi meccsre nem állnánk ki vele. Ez már csak azért is jó döntésnek bizonyult, mert az utánunk a jövő reménységének számító Borovics Balázzsal és a volt válogatott Pesti Józseffel is kiállt Rancsev, de velük már közel sem volt olyan kíméletes.
Kortárs íróként költészete meghatározó
Aztán ahogy kiszállt a ringből, egy teljesen másik arcát mutatta meg nekünk: a kemény bokszolóból író lett. Valójában ebből az apropóból is jött a megyeszékhelyre, ő volt ugyanis a Petőfi Irodalmi Ügynökség Writers in Residence Programjának első vendége. A férfinek már több verse, novellája és regénye is megjelent az elmúlt években. Történetei és költészete meghatározónak számít a kortárs bolgár irodalomban, amit jól bizonyít, hogy tavaly ő nyerte el az Év Könyve Díjat. Műveit angol, francia és török nyelvre is lefordították, de magyarul is megtalálhatjuk őket. És ha elsőre talán egymástól távolinak is tűnik a boksz és az írás, ő megmutatta, hogy több a közös bennük, mint gondolnánk.
A veszélyes után ez már veszélytelen élvezet
– Talán úgy tudnám legszemléletesebben ábrázolni, hogy a boksz dialógus két ember között a ringben, csak szavak helyett a mozdulatokkal beszélnek, és céljuk a győzelem – fogalmazott Palmi Rancsev. – Az irodalomban ugyanakkor szintén párbeszéd alakul ki az író és a könyvbe lapozó olvasó között, de itt nincs győztes. Ehelyett inkább az a fontos, hogy megértsd magadat vagy a másikat. És amíg a boksz egy veszélyes sport, az olvasás veszélytelen élvezet.
Ahhoz, hogy mindkét területen ilyen sikeressé váljon, az kellett, hogy minden nap foglalkozzon a sporttal és az írással is. Életét lényegében még most ez a két dolog teszi ki. Azt azért bevallotta, hogy az ökölvívást sokkal könnyebb volt megtanulni, mint megalkotni valami olyasmit, ami tetszik az embereknek. Nagy öröm számára, hogy neki ez mégis sikerült.