Az utóbbi időben egyre több alkalommal volt negatív tapasztalatom a Tüke Busszal – kezdte levelét olvasónk. Minden eset után panasszal akartam élni, de másnapra már nem ítéltem meg annyira súlyos helyzetnek, hogy ezt meg is tegyem. Egészen most szombat hajnalig.
A kifogásaim kezdődtek azzal, hogy a 8-as járat többször kimaradt. A Tildy Zoltán utcai megállóban a város fele tartó oldalon több alkalommal kellett beletörődnöm a tényekbe sokadmagammal, hogy ez a busz bizony nem fog jönni. Eleve problémás, hogy fél órákig nincs ebből a megállóból induló járat a város felé, pláne, ha még az is kimarad! Úgy, hogy Komlóra 10 percenként járnak a távolsági buszjáratok. Sebaj! Délután volt, +(!)10 fok, kibírtuk! Egy következő alkalommal a Főpályaudvarról induló 14-es járatot vártuk 8-9-en munkaidő letelte után, mindhiába. Az elviselhetetlen hideg miatt már nem éppen kiegyensúlyozott idegállapotban. A busz 23 perc után indult el. – Sebaj, legalább elindult, és célba érünk, hazajutunk valamikor… – gondoltuk.
Egy másik eset: álltam a 14-es, Bencze József utcai megállójában, majd a sofőr lassítás nélkül hajtott el előttem, anélkül, hogy felvett volna. Némi bosszankodás után konstatáltam magamban, hogy sebaj, jön a következő.
Amit azonban szombaton éjszaka megengedtek maguknak, az túlmegy minden emberi tűrőképesség határán. 2020. január 25., hajnali 02.24 perc – ekkor hagytam el az egyik belvárosi szórakozóhelyet, mondván, 02.45-kor indul a Főpályaudvarról a 973-as éjszakai járat. Minden elköltött pénzösszeg hiányában nem mentem taxival, de kérdem én! Miért kellene taxiznom a több, mint 7000 forintos bérlet, vagy a magyarországi legmagasabb árú egyirányú menetjegy megvásárlása mellett?! A szórakozóhelytől 2 perc alatt értem el a Zsolnay szobor megállóig, majd vártam… 02.26 perctől, -12 fokban, amikor az embernek 5 perc is sok kint. Sebaj, az én hülyeségem, hogy elindultam előbb. 02.47 perckor, mikor az ember már számít arra, hogy hajnalban, forgalom nélkül ott kellene már lennie a busznak, még mindig semmi! Egészen hajnali 03.02-ig, amikor már 36 perce várakoztam. Ekkor már 5 perce sírtam a fájdalomtól, amit a lábaimban éreztem a hideg miatt és az elkeseredettségtől, hogy ez velem történik meg ismételten, pont ilyenkor. A 940-es, teljesen más irányba tartó járatra kellett, hogy felszálljak 03.02 perckor, mivel kibírhatatlan volt a hideg (olvasónk képén az időponttal a busz – szerk.). A sofőrnek szegezett kérdéssel, hogy hol jár a 973-as járat, azt a „választ” kaptam, hogy: – „Nem jött?! Pedig kellett volna neki!”
Hát igen! Kellett volna neki! Felszálltam a 940-esre és mentem vele egy kört, 03.45-ig, a fűtetlen buszban. Miután a lábaim szétfagyva a fájdalomtól már nem bírták a csizmában sem, le kellett vennem és az ülésre felhúzott lábakkal magamat betakarnom a térdig érő szőrös bunda kabátommal. Kérdem én, hogy veszik a bátorságot, hogy ezt emberekkel, a drága bérletet/menetjegyet vásárlókkal megcsinálják?! Utazunk a csövesekkel, a piás, elviselhetetlen szagú guberálókkal, miközben ordítanak és inzultálják az utasokat felszállástól leszállásig. Ezek után még ezt is tűrje el az ember? Ha tüdőgyulladásom lesz, a Tüke Busz Zrt.-nek nyújtsam be a gyógyszereim számláját? Senkinek, az ellenségeimnek sem kívánom azt a 36 percet, és az azt követő több mint egy órát, amit a hazajutásig átéltem!
Név és cím a szerkesztőségben