A magyarországi németek karácsonyi ünnepi fogásai közt a halászlé sokáig egyáltalán nem szerepelt, ellenben igyekeztek minél gazdagabban és színesebben étkezni. A sokféleséggel a következő évi jólétet kívánták maguknak.
Úgy tartották, annyi pénzük lesz, ahány mákszem van a kalácsban. Az éjféli mise előtt böjti ételeket, aszalt gyümölcsöket, sült tököt, babsalátát, almát, diót és mézet tettek az asztalra.
Az almát annyi darabra vágták, ahányan az asztal körül ültek. Hazatérve az éjféli miséről már húsételek is kerültek az asztalra, kolbász tormával vagy kocsonya. A karácsonyi kenyér tésztájából különféle figurákat (babát, lovat, galambot) formáztak, amelyekkel a karácsonyfát díszítették.
A sokacoknál különös jelentősége volt az asztal megterítésének is: 24-én este az asztal lapjára szalma, amire egy régebbi és még egy ki nem mosott abrosz került, az asztal alá kosárban kukoricát, búzát, árpát, zabot, kölest, vörös- és fokhagymát helyeztek el. Vacsora előtt az abroszok alatt lévő szalmába pénzt vagy halpikkelyt dugtak, ez jelképezte a pénzt.
A közös imádkozás után pálinkával vagy borral kezdődött a vacsora. A fogások közt szerepelt a halászlé, szegényebb családoknál sóban-vízben főtt bableves, háromágú fonott kalács, diós tészta, mákos tészta, sült tök, tört bab, kompótok.
A halászlét három tányérban tálalták, külön a levet, a halat és a tésztát. Ennek oka, hogy az egész napos böjt miatt estére nagyon megéheztek és lehetetlen gyorsan halat enni. Először ették a halászlé sűrűjét a tésztával, majd nekiláttak a halnak is.
A romáknál szintén szerepel a karácsonyi étkek közt a halászlé. Füstölt szalonna zsírján először hagymát pirítanak, majd jöhet a pirospaprika. A lében előfőzik a fejeket és a farkakat, majd hozzáteszik a halhúst, a zöldpaprikát és a paradicsomot, vagy akár kész lecsót.
Egyszerű és mégis nagyszerű
Mohácson ugyan mindenkinek van saját halászléreceptje, a legtöbb konyhában mégis kisebb-nagyobb variációk mellett egy kaptafára készül a halászlé. Hozzáértők szerint a mohácsi halászlé éppen az egyszerűsége miatt tűnik ki a többi közül, készítése során a praktikum az egyik legfontosabb vezérelv. Érdekessége, hogy az idők folyamán maga a gyufatésztával tálalt lé fontosabbá vált, mint a benne lévő hús. Alaplével nem bíbelődnek a mohácsiak, a megtisztított, felszeletelt pontyot két órával főzés előtt besózzák, majd az apróra vágott hagymával felteszik főni. Mielőtt forrni kezd, jöhet a só és a paprika fele. Negyed órát lobogtatják, majd következik az újabb paprikázás, sózás, majd további húsz perc forralás után készen is van. Még finomabb, ha ráöntünk egy kevés száraz fehér bort.