– A gondoskodó tyúkanyót illeti a „Pipi néni” becenév?
– A Viktória is kalandosan született: édesapámat a frontról egy Viktor nevű orosz katona hozta haza. Akkoriban ez igen szokatlan név volt, ezért kislányként Pipinek becéztek, miután apró gyerekként lábujjhegyen, pipiskedve jártam.
– Négy évtizedet dolgozott patikában, gondolom a városban emiatt is sokan ismerik.
– Sőt, egy időben az ország más régióiban soha nem látott emberek is rám köszöntek. Ugyanis helyszíne és szereplői voltunk a Salamon Biopatikával a Kisváros című sorozatnak.
– Mikor indult az önkéntesség?
– Négy hölgy körében nőttem fel, erős érzelmi alapokkal. Mindig nagyon szegények voltunk, tudom, hogy milyen örömet jelent egy melegebb ruha, egy szelet kenyér a nélkülözőknek. Az ezredfordulón a férjem elvesztésekor a közösségi munkába menekültem, egyre többet segítve édesanyámnak, aki harminc éven át volt önkéntes.
– Miről szól most ez a feladat?
– Hat 70 év fölötti hölgytársammal és egy fiatalemberrel közösen ténykedünk, A Magyar Élelmiszerbanktól kapunk évi 1-1,5 millió forint értékben tartós élelmiszert, amit a Katolikus Karitász segítségével hozunk el Szigetvárra. A helyi Tescótól hétvégeken rövidesen lejáró szavatosságú élelmiszereket osztunk ki. Ruhákat, cipőket, játékokat, bútorokat, műszaki cikkeket kapunk a karitásztól, magánszemélyektől, amiket eljuttatunk a rászorulóknak. Most például ötven karácsonyi batyut állítunk össze.
– Mi a leghálásabb pillanat az önkéntességben?
– A legszívmelengetőbbek a vasárnapi ételosztások. Amikor 30-40 családfő nyújtja a kis táskáját, s miközben adjuk az ételt, megsimogatják a kezünket.
– Jut egy kis ideje önmagára is?
– Van kiskertem gyümölcsfákkal, szőlővel, veteménnyel, azt babusgatom. Befőttet, paradicsomot, savanyúságot teszek el az unokáknak, és évente elültetek félezer kardvirágot.
Biopatikus és természetgyógyász is
Simon Miklósné Viktória 1945-ben született Pécsett. Csertőn nőtt fel négy nő társaságában, s ott járt általános iskolába is. Szigetváron a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett és a Zrínyi téri patikában dolgozott 39 éven át 2000-es nyugdíjazásáig. Az idő felét a Salamon Biopatikában töltötte, majd természetgyógyászként stúdiót is nyitott. Az ezredfordulón meghalt a férje, ezután befejezte a patikai munkát, s több mint egy évtizeden át virágkötőként dolgozott. Két lánya van, Éva (54) szakreferens, Szilvia (53) iskolaigazgató, továbbá öt unokája van.