– Ez az esztendő minden szempontból nehéz volt, különösen az iskoláknak. Hogyan vették az akadályokat?
– A tavaszi félév nehezebb volt, hiszen korábban semmiféle tapasztalatunk nem volt a digitális oktatásról. Harkányba nagyon sok faluból járnak gyerekek, néhány helyen az internet-lefedettség is hiányos, és az is kiderült, hogy jó néhány tanulónak nem volt megfelelő eszköze arra, hogy ezeket a tartalmakat letöltse, részt tudjon venni az online órákon. Nagy feladat hárult a szülőkre, és a pedagógusokra is, de végül beállt a rend. Nyilvánvaló, hogy sokkal több időt vett igénybe így a munka, mint amikor iskolába járnak a gyerekek.
– Ön a kuratóriumi elnöke a Szebb Jövő Alapítványnak is, amely támogatója nem csak a helyi iskolának, hanem a város közéleti, kulturális és sportéletének is. Mikor alakult?
– A Szebb Jövő Alapítványt 1992-ben 24 magánszemély hozta létre, akik elkötelezettek voltak a harkányi oktatás-nevelés és kulturális élet iránt. Az alapítvány célja mind a mai napig az, hogy az iskolát, óvodát, a sportszakosztályokat, illetve a művelődési házat és a könyvtárat támogassa. Kiemelkedő rendezvényünk minden évben az alapítványi bál, melynek bevétele évente váltakozva a felsorolt intézmények valamelyikét illeti. A járványhelyzet miatt most először maradt el ez a 4-500 fős rendezvény.
– 2013-tól nem az önkormányzat a fenntartója az iskoláknak. Milyen a kapcsolat a várossal?
– Az önkormányzat nem mondott le az iskoláról, érezzük a támogatását. Évtizedek óta szokás, hogy az iskola tanulói részt vesznek mind az ünnepségeken, mind más városi rendezvényeken, testvérvárosi találkozókon. A művészeti iskola diákjai is különböző színvonalas produkcióval gazdagítják a város programjait.
– Korábban az édesapja is igazgatója volt az intézménynek. Örült annak, hogy ön is ezt a pályát választotta?
– Nagyon sokat beszéltünk az iskoláról, az oktatásról, pedagógiai kérdésekről, de a hosszú vacsorai beszélgetéseken minden más is előkerült. Elkötelezett volt a pedagógia iránt, halála előtti napokban is szakirodalmat olvasott. Örült annak, hogy folytatom a munkáját, ugyanakkor úgy éreztem, féltett is a terheléstől.
Édesapja a művelődési ház névadója
Édesapja, Kiss József neve mára a művelődési ház homlokzatán áll, ugyanis a város köztiszteletben álló helyi krónikása, az iskola korábbi igazgatója volt. Kiss József Leventét kora nyáron kereste meg a képviselő-testület egyik tagja, illetve a művelődési ház vezetője, mi a véleménye arról, hogy a tavaly elhunyt édesapja legyen a névadója az intézménynek. Erről az igazgató azt mondta, nagyon furcsa, ugyanakkor megtisztelő gesztus.