Adott az online oktatási program. Ugye ez az, amit a sajnálatos vírushelyzet miatt egyre több oktatási központban vezetnek be, állítólagos igazolt fertőzöttség miatt – olvasható a levélben.
Több szülőtársunk nevében is kérdezem: ami itt folyik, ez hol online oktatás? Bezárjuk az iskolákat a gyerekeinkre vetített fertőzésveszélyre hivatkozva, aztán mi, szülők teszteljük az online felületen lévő alkalmazásokat, hogy zavartalanul működjön majd az oktatás, miután arra nem lesz majd lehetőség az iskolában?! Ami persze most azért tölt el felháborodással, mert a mi iskolánk is erre a sorsra jutott.
Úgy gondolom, hogy luxus, hogy a napi oktatás abból áll (állt), hogy 10 percet foglalkoznak a gyerekekkel, amíg felolvasnak kb. három szót. Aztán küldik őket tovább, hogy további szép napot és játsszanak szépen. Mindezt azért írom múlt időben is, mert ezentúl már ennyi sem fog történni. Kiküldik, hogy mi a feladat, aztán mi oldjuk meg a gyerekkel, és tanítsuk meg nekik, ha elakadnak… És meg sorolhatnám az elvárásokat.
Hol ebben az oktatás? Hol vannak a pedagógusok, akiknek ez a hivatásuk? Ja, hogy mindeközben éppen akármit is csinálhatnak, amiben persze nincs benne a fertőzésveszély, mert a vírust csak a gyerekektől lehet elkapni? Persze, ezt is aláírom. Legyen! Na de nehogy már nekem kelljen a gyerekemet tanítani írni, olvasni, miközben a pedagógusok otthon bejglit sütnek, aztán ha úgy gondolják, majd ránéznek az e-mailekre, és éppen, ha lesz kedvük, akkor osztályozni is fognak…
Persze nem a hivatalos tanítási program alapján szerzik meg a tudást a gyerekek, hanem az alapján, amit mondjuk én – aki nem vagyok tanár – tudok neki itthon adni. Megemlíteném, nincsenek a gyerekek az osztálytermekben, nyugodtan lehet a munkát ellátva oktatni a tantermekből is, online. De nem kell, hogy kimozduljanak otthonról, csak vegyék már a fáradságot, hogy ellátják a feladatukat! Én elhiszem, hogy hősök, meg minden… De vannak még rajtuk kívül is nagyon sokan hősök, akik ellátják a munkájukat. Ja, hogy nem adott mindenkinek a lehetőség? Hát, azt gondolom, erre éppen elég intézkedés indult már az elmúlt egy év alatt. Ja, hogy nem mindenki ért a nethez? Azért talán nem olyan ördöngösség megtanulni, hogy két gombot hogyan kell megnyomni.
Sajnos azt veszem észre, hogy senki nem koordinálja és nincs gazdája ennek az egész online oktatásnak. Napi 20 perc után foglaljam le a gyereket, és én tanítsam úgy, hogy nem tudjuk mi a menete, hisz nem vagyunk pedagógusok?! Ennyi erővel fel is mondhatjuk az állásunkat, mert ugye a gyerekkel foglalkozni kell. Legalább az alsó tagozatban tanítsanak online, ha kell, otthonról. Lássák el a pedagógusok a szerepüket! Pillanatnyilag így néz ki tehát – legalábbis a mi esetünkben – a nagy online oktatási rendszer. Ennél az is jobb lenne, ha leültetném a YouTube elé a fiamat.
Név és cím a szerkesztőségben